A szombathelyi szalézi nyári oratórium-tábor első hete június 15-19.

Vasárnap este, utolsó nekifutásra már minden animátor és segítő kezébe kaphatta a teendők sorát, a programot átbeszéltük. Elimádkoztunk egy tized rózsafüzért égi pártfogásért. Visszatekintve várakozáson felül hálásak lehetünk az Úrnak: végig gyönyörű időnk volt, csak éjjel esett, így pl. szerdán hűvösebb volt, pénteken meg csak a szülőest befejeztével hullott egy kiadós eső. Hétfőn csak kb. 60-an voltak, sokan évzárózni mentek, jöttek-mentek a gyerekek, ezért tettük a misét keddre. Másnap már 80-an voltunk. A néptánc várakozáson felül szépen sikerült.

Közben megérkeztek a püspökségi régészeti kutatóárok-kijelölők, hogy később szétásassák egész területünket. A misén többen gyóntak, de a társaság fele nem hívő. Az angolórára először sokan, majd kevesen jöttek, de azok kitartottak. A gombászbácsihoz, Pásti János bához sokan és élvezték előadását. Még kalcitot is kaptak tőle ajándékba. A gyülelkezőkön való fegyelmezetlenség miatt az esti beszélgetésen elterveztük, hogy bevezetjük a pontozást, mivel a zászlófel-levonás idején ez hatékony ösztönző eszköznek bizonyult. Ezen a napon a szentmisén a templomban előadták animátoraink és Leventéék a barna és fehér kenyér jelenetet, amely tetszett a gyerekeknek.

Szerdától pontoztunk tehát, DeRossi kitette a táblázatot, a Laci mappát nyitott a pontoknak. Végül péntek tízórai után osztottunk magatartás díjakat. Szerdán az aszfaltrajzon kiváló szarvas, farkas és más született a kosárpályán, legalább húszan agyagoztak a fák alatt, közben pedig foci, gólyaláb, ping-pong és egyéb játékok voltak. Az exkavátor dolgozott és közeledett a focipályánk felé. A házépítőcég jött is végső háztűznézőbe, úgyhogy zajlott az élet. Pradeep és DeROssi szoktak előimádkozni az ebédlőben, kissé még bátortalanok, de alakul. Délután sikerült egy vadócjátékot beiktatni a Laura csoportnak, a síposat, s eléggé tetszett nekik. Várható néhány, talán 10 jelentkező.

Csütörtökön délelőtt Pupi beugrott a gálaműsor elbírálásához és technikai hátteréhez, ami igen jót tett. A délután Farki és Pradeep a métát vezette, sokan sütibombáztak. A gálán végülis több, mint egy órás kedves műsor sikeredett. Utána jöttek a szülők sütibombát kóstolni, vettek apró tárgyakat és könyveket, s páran ígérték, hogy jönnek pénteken.

Pénteken a zászlókat kiraktuk az oltár elé a misén, majd a reggeli után elindultunk verőfényes napsütésben a Kámoni arborétumba. Farki jó úton vezetett bennünket, másfél óra alatt ott is voltunk. Közben a csintalan Máté és Bence teljesen megváltoztak: a növények ugyanis igen érdeklik őket, s mindenki kaphatott nyalókát. Édesapjuk az arborétum botanikusa, s minden növénynek a nevét ki akarták találni. Az arborétumban letettük a játszótérnél a cókmókot, majd a kishídon Farki a fenékjáró küllőket magyarázta, egy kis esőházban erőgyakorlatokat végeztünk, nebánts virágot, mammut fenyőt láttunk. Ebéd után foci, majd ¼ 3-kor indultunk vissza. Ingyen mehettünk és igen kedvesen fogadott minket az ottani igazgató. Köszönjük szépen! - harsogtuk. Visszafelé gitároztunk is énekelve a lakótelepen áthaladva.

Igen jó hangulatban telt a grillparti szülőest: szabad játékkal, eszegetéssel, ismerkedéssel. Vadóctáborra hívtunk néhány kamaszt. 10 óra tájban ment mindenki haza, az eső még nem esett. Gyönyörű este volt, sok pakolással. Nem kellett egyikünknek sem altatódalt dúdolni.

P. Andrásfalvy János SDB

Szent Kvirin búcsú újmisés áldással

Van egy régi mondás, amely szerint egy újmisés áldásért érdemes egy csizmát elkoptatni. Nos, a szombathelyi Szent Kvirin szalézi templomba járó híveknek nemhogy egy csizmát, de még a szandáljuk vagy cipőjük talpát sem kellett túlságosan elkoptatni, mert június 7-én, a Szent Kvirin-napi ünnepi szentmise után mindannyian részesülhettek újmisés áldásban. Mégpedig nem is akármilyenben, mert legfiatalabb szalézi szerzetes atyánk, Vitális Gábor adta rájuk számolatlanul újmisés áldását.
A fiatalok között csak "Műzli"-nek (viccesen már néha "Műzli atyának") szólított fiatal szalézi elmondta, hogy először kis ministránsként járt ebben a templomban Szilvágyi János borsodnádasi plébánossal, aki mellett hivatását kapta.
A szentmise után bennsőséges köszöntésekre is sor került a szombathelyi szalézi közösség körében, minek során Andrásfalvy János igazgató atya átadta Gábor atyának Szilvágyi atya prédikációinak kéziratait és néhány régi képet. Felelevenítették az atyának azt az érdekes szokását, hogy ministránsainak a világ különböző helyeiről küldött eredeti bélyegzővel ellátott képeslapokat.

Évközi idő

Évközi idő

Pünkösd után az egyház egy nagyon különleges időt kezd el az egyházi évben: az évközi időt.

Alkalom ez, hogy jót tegyünk. Alkalom, hogy tanúságot tegyünk a már hallott és megtapasztalt krisztusi igazságokról.

Nagyböjtben Jézus megváltásának művét vártuk. Lelkileg kerestük, hogy egyre tisztábban be tudjuk fogadni a megváltó üzenetét.

Húsvét ünnepében megkaptuk az igazi örömhírt, ami lángra gyújtja szívünket. Az örömhír nem más, mint a megváltás üzenete: Jézust keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és meghalt. Majd harmadnapra feltámadt és él! Ez az az üzenet, amit minél jobban és teljesebben meg kell értenünk...

Pünkösdkor pedig megkaptuk azt a segítőt, aki nem csak megérteti velünk egyre jobban a krisztusi üzenetet, hanem segít is minket abban, hogy ezt minél több embernek el tudjuk mondani.

A mostani idő pedig alkalmat ad arra, hogy a már megismert üzenetet átültessük a gyakorlatba és növekedjünk a jó cselekedetek által.

Egy napon megtudta egy ember, hogy Isten meg akarja látogatni őt.

- Engem? – aggodalmaskodott. A saját házamban?

Nekilódult, keresztül-futott a szobákon, föl- és le a lépcsőkön, fölmászott a tetőig, leszaladt a pincébe. Most, hogy Istennek kellett jönnie, más szemmel nézte a házat.

- Ez lehetetlen! Szegény fejem! – panaszkodott. – Senkit sem fogadhatok ilyen rendetlenségben! Minden piszkos! Tiszta disznóól. Nincs egy árva hely, ahol pihenni lehetne. Még belélegezni való levegő sincs.

Kitárta az ajtókat és az ablakokat.

- Testvérek! Barátok! – kiáltotta. – Valaki segítsen rendet rakni! De gyorsan!

Aztán nagy erővel söpörni kezdett.

A sűrű porfelhőn keresztül, melyet fölvert, meglátott valakit, aki segíteni ment oda. Ketten jobban haladtak. Kihordták a fölösleges limlomokat, fölhalmozták őket és elégették. Letérdeltek, és jól feltörölték a lépcsőket meg a padlót. Sok vödör víz kellett az ablakok megtisztításához. Még a legrejtettebb sarkokba befészkelődött piszkot is kikergették.

- Soha nem készülünk el! – lihegte az ember.

- Elkészülünk! – mondta a másik nyugodtan.

Folytatták a munkát, fej-fej mellett, mindennap. Végül a ház már újnak tűnk; ragyogott és a tisztaságtól illatozott.

Mikor leszállt az éj, a konyhába mentek és megterítettek.

- Most már jöhet a látogató – mondta az ember. – Most már jöhet Isten. Vajon mire várhat?

- Már itt vagyok – mondta a másik és leült az asztalhoz. – Ülj le és egyél velem!
(Bruno Ferrero)

Isten minden nap meglátogat téged. Kell, hogy észrevedd és dolgozz vele!