Erre a különleges megemlékezésre azért került sor, mert tudjuk Szent Ferencről, hogy mint népe buzgó püspöke, amikor gyalogszerrel sorra látogatta a rábízott alpesi falvakat, előfordult, hogy útközben érte az éjszaka. Ilyenkor jól felöltözve felmászott egy fára, egy vastag ágon elhelyezkedett, oda is kötözte magát, nehogy leessen. Néha még az éhes farkasok is ott ólálkodtak. Hajnalban aztán, mikor a veszély elmúlt, továbbment.
2010. január 22-én este fél nyolckor közel harmincan indultunk útnak Nyergesújfaluról. Csikorgott a fagyott hó a lábunk alatt. Mogyorósbányán megálltunk, és a hajdani szalézi jelenlét emlékére szentmisét mondtunk a magyar Szalézi Családért. Utunk során bizony sokan sokszor elvesztettük az egyensúlyunk, de az eséseket se bántuk, hiszen jó hangulatban, beszélgetve gyalogoltunk. Éjfél előtt érkeztünk Péliföldszentkeresztre. Jól esett a meleg tea és a forralt bor. Még közös éneklésre és játékra is maradt erőnk. Csak hajnali három óra körül csendesedett el a Ház. Másnap mégis korán keltünk, mert várt ránk a finom reggeli. Bízom benne, minden résztvevő számára emlékezetes marad ez a megemlékezés Védőszentünkről.
P. Ábrahám Béla SDB
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése